Krétánál ta­lálkozik Európa és Afrika. A szigettől délre fekvő tengerek alatt találhatjuk meg a két kontinenst hátán hordozó lemezeket, amelyek mozgásának köszönehtő Kréta hegyek uralta, változatos fel­színe. A sziget olyan mint egy híd pillére, amely megteremti az össze­köttetés az európai és az ázsiai szárazföld kö­zött. Krétán 2000m fölé magasodó hegyeket találunk, amelyek Európát védelmezik A 260 km hosszú nyugat-keleti elnyúló szigetet vad, karsztos mészkőhegységek díszítik. Többek között a Lefká (2452 m), az Ida (2458 m) és a Dikti (2148 m). E kopár hegycsúcsokat évezredekkel ezelőtt sűrű erdőségek boríthatták, az Ida ­hegység neve például az ógörög "yda", vagyis "erdős hegy" jelentésű szóból ered. A hegyek között 800-1300m  magasban csodálatos fennsíkokat találunk. E fennsíkok, mint például a Dikti­hegység lábánál elterülő Lassziti-fennsík évezre­dek óta fontos szerepet játszik a krétaiak életében. Ugyanis itt halmozódott fel a hegysé­gekből érkező ter­mékeny hordalékanyag, amely alkalmas volt  olajfaligetek és gabonatáblák, narancs- és cit­romültetvények, fügebokrok és szőlőlugasok termesztésére. Az utóbbi gyümölcs annál fontosabb a Krétai gazdaság szempontjából, ugyanis a forró nyáron mazsolává aszalódott szőlő, a sziget legfontosabb export­cikkévé vált.

A sziget nyugati részének hegyvidéke, a Lefká Ori, azaz a "Fehér-hegyek" nem csupán a mészkősziklák színének köszönheti nevét. Közel negyven 2000 méternél magasabb csúcsa - mi­ként az Ida- és a Dikti-hegység legmagasabb or­mai is - a mediterrán tél hónapjaira hósapkát ölt. A Fehér-hegyek legnagyobb látványosságát azon­ban Európa egyik leghatalmasabb szikla­szurdoka, a 18 km hosszú Szamaria jelenti. A Szamaria neve különben a velenceiekre vezet­hető vissza, akik a közeli településen Santa Maria néven emeltek kápolnát. A Szamaria­szurdok bejárását éppen a nyári szárazság teszi lehetővé, hiszen a keskeny medret májusig zu­bogó vízáradat tölti ki. A tavasszal még vadul áradó Tarraiosz-folyó azután nyárra a kövek közt bújócskázó patakká szelídül, néhol pedig csön­des vizű, fürdésre csábító kis medencékben pi­hen meg. A szurdokot, amely vagy 5 órás úttal járható végig, helyenként 600 méter magas, majdnem függőleges falak övezik, és legszű­kebb szakaszán, a Szidheroportesznél, vagyis a "vaskapunál" mindössze 3 méter széles.

A sziklafalakban láthatunk itt-ott ciprusokat, és oleandereket, mint az egykori erdőségek hírnökei. Mára már azonban erdőt nem nagyon láthatunk Krétán, mert az évezredek alatt az emberek kiirtották a fasokaságokat, a maradványokat meg lelegelték a kri-kri névre hallgató helybéli kecskék. Ezek a leleményes kis állatok még a satnya kis bozótokat is elpuszították, így mára már nem maradt más csak néhány tövises bozót, a frigana. Azonban a zsálya, rozmaring, kakukkfű most is megjelenik a frigana tövisei között és árasztja el illatával be a környéket.