Velence évszázados uralmának köszön­hető, hogy amikor a krétai városok sikátorait ró­juk, és a szűk közök labirintusából kikukka­nunk egy-egy napfényben fürdő terecskére inkább egy Adria-parti olasz várocskában érezzük magunkat.

Mindennél jobban őrzik azonban a két­féle keresztény kultúra termékenyítő hatását a vidéki kis templomok, kápolnák. A bizáncias ku­polákat és árkádokat gyakran gótikus csúcsívek helyettesítik, máshol az ortodox templomépüle­tek szigorúságát gótikus ablakok, vagy éppen reneszánsz oszlopokkal tagolt hom­lokzatok enyhítik, és sokfelé terméskő váltja fel a bizánci építészetben nagy előszeretettel alkal­mazott téglaépítészetet. Kréta-szerte vagy ezer kisebb-nagyobb kápolna és templom épült, ám ha közülük csak egyetlen egynek a megtekintésére van időnk, akkor a Dikti-hegység keleti előterében, Ájiosz Nikólaosz üdülőjétől 10 km-re fekvő Kritsza falu felé vegyük az irányt. Ott áll ugyanis a sziget talán legszebb, leghangulatosabb bizánci temploma a XIV. századból fennmaradt, kicsiny Panagia i Kerá.

A környék göcsörtös törzsű olajfái között kabócák cirpelnek, a jellegzetes bizáncias kupolával fedett templom fehérre meszelt apszi­saira karcsú, sötétzöld ciprusok rajzolnak árnyé­kot, a háromhajós templomtér belsejében pedig a falak minden zugát bizánci freskók díszítik. A sötétlő háttérből kilépő alakok, Krisztust, Má­riát, az apostolokat, egyházatyákat és a szenteket ábrázo­lják.